Több információ ― Magyar

Az impetigo, a két‑öt éves gyermekeknél a leggyakoribb bakteriális bőrfertőzés, két fő típusa létezik: nem hólyagos (az esetek 70 %-ában) és hólyagos (30 %-ában). A nem hólyagos impetigo általában a Staphylococcus aureus vagy a Streptococcus pyogenes által okozott. Jellemzője a mézszínű kérg a arcon és a végtagokon; elsősorban a bőrt érinti, de fertőzheti a rovarcsípéseket, az ekcémát vagy a herpeszes elváltozásokat is. A hólyagos impetigo, amely kizárólag S. aureus által okozott, nagy, laza hólyagok kialakulásához vezet, és gyakran az egymáshoz dörzsölt bőrfelületeken jelentkezik. Mindkét típus általában két‑három héten belül hegesedés nélkül elmúlik, a szövődmények ritkák, a legsúlyosabb a streptococcus utáni glomerulonephritis. A kezelés topikális antibiotikumokat (mupirocin, retapamulin, fusidic acid) tartalmaz. Nagy hólyagokkal járó impetigo vagy ha a helyi kezelés nem kivitelezhető, szisztémás antibiotikumra lehet szükség. Több szisztémás antibiotikum (amoxicillin/clavulanate, dicloxacillin, cephalexin, clindamycin, doxycycline, minocycline, trimethoprim/sulfamethoxazole, makrolidok) ismerhető, de a penicillin nem hatásos. A helyi fertőtlenítőszereket nem helyettesítik az antibiotikumok, ezért kerülni kell őket. A fusidic acid, a mupirocin és a retapamulin hatékony a meticillinérzékeny S. aureus és a streptococcus fertőzések ellen. A clindamycin hasznos gyanús meticillin‑rezisztens S. aureus fertőzés esetén. A trimethoprim/sulfamethoxazole hat a meticillin‑rezisztens S. aureus ellen, de nem elegendő streptococcus fertőzés esetén.
Impetigo, the most common bacterial skin infection in children aged two to five, comes in two main types: nonbullous (70% of cases) and bullous (30% of cases). Nonbullous impetigo is typically caused by Staphylococcus aureus or Streptococcus pyogenes. It's recognized by honey-colored crusts on the face and limbs and mainly targets the skin or can infect insect bites, eczema, or herpetic lesions. Bullous impetigo, caused solely by S. aureus, leads to large, flaccid bullae and often affects areas where skin rubs together. Both types usually clear up within two to three weeks without scarring, and complications are rare, with poststreptococcal glomerulonephritis being the most severe. Treatment involves topical antibiotics (mupirocin, retapamulin, fusidic acid). Oral antibiotics might be necessary for impetigo with large bullae or when topical treatment isn't feasible. While several oral antibiotics (amoxicillin/clavulanate, dicloxacillin, cephalexin, clindamycin, doxycycline, minocycline, trimethoprim/sulfamethoxazole, macrolides) are options, penicillin isn't effective. Topical disinfectants aren't as good as antibiotics and should be avoided. Fusidic acid, mupirocin, retapamulin are effective against methicillin-susceptible S. aureus and streptococcal infections. Clindamycin is useful for suspected methicillin-resistant S. aureus infections. Trimethoprim/sulfamethoxazole works against methicillin-resistant S. aureus, but isn't enough for streptococcal infection.

Az impetigo (impetigo) egy bizonyos baktériumok által okozott gyakori bőrfertőzés, amely érintkezés útján könnyen terjed. Általában vörös foltokként jelenik meg, amelyeket sárgás kéreg borít, és viszketést vagy fájdalmat okozhat. Ez a fertőzés leggyakrabban meleg, párás környezetben élő gyermekeknél fordul elő. Megjelenhet hólyagként vagy anélkül is. Noha gyakran az arcot érinti, bárhol előfordulhat, ahol a bőrön törések vannak. A diagnózis elsősorban a tüneteken és a megjelenésen alapul. A kezelés általában helyi és szájon át szedhető antibiotikumokat, valamint tüneti kezelést tartalmaz.
Impetigo is a common infection of the superficial layers of the epidermis that is highly contagious and most commonly caused by gram-positive bacteria. It most commonly presents as erythematous plaques with a yellow crust and may be itchy or painful. The lesions are highly contagious and spread easily. Impetigo is a disease of children who reside in hot humid climates. The infection may be bullous or nonbullous. The infection typically affects the face but can also occur in any other part of the body that has an abrasion, laceration, insect bite or other trauma. Diagnosis is typically based on the symptoms and clinical manifestations alone. Treatment involves topical and oral antibiotics and symptomatic care.