Keloidhttps://en.wikipedia.org/wiki/Keloid
A Keloid a granulációs szövet (3‑as típusú kollagén) túlszaporodása a gyógyult bőrsérülés helyén. A keloid szilárd, gumiszerű elváltozások vagy fényes, rostos csomók formájában jelentkezik, színük a rózsaszíntől a bőrszínig, illetve a vöröstől a sötétbarnáig változhat. A keloid heg nem fertőző, de néha súlyos viszketéssel, tűszerű fájdalommal és szerkezetváltozással jár; súlyos esetben korlátozhatja a bőr mozgását. A keloid különbözik a hipertrófiás hegektől, amelyek olyan magas hegek, amelyek nem nőnek túl az eredeti seb határain.

A keloid hegek gyakrabban fordulnak elő afrikai, ázsiai vagy spanyol származású egyéneknél. A 10‑30 éves korosztály hajlamosabb a keloid kialakulására, mint az idősebbek.

Bár általában a sérülés helyén jelentkeznek, a keloid spontán is előfordulhat. Megjelenhetnek a piercingek körül, sőt egyszerű bőrsérülésekből, például pattanásból vagy karcolásból is. Kialakulhatnak súlyos pattanásos vagy bárányhimlős hegesedés, sebfertőzés, egy adott terület ismételt traumája, a sebzárás során fellépő túlzott bőrfeszülés vagy egy sebben lévő idegen test következtében.

A műtét után is alakulhatnak ki keloid hegek. Bizonyos testrészeken – például a mellkas központi részén (szternotómiából), a háton, a vállakon (általában pattanások miatt), valamint a fülcimpákon (füllyukasztásból) – gyakrabban fordulnak elő. Testpiercingek esetén is megjelenhetnek. A leggyakoribb helyek a fülcimpa, a karok, a kismedencei régió és a gallércsont felett.

A rendelkezésre álló kezelések közé tartozik a nyomásterápia, a szilikon‑gél bevonat, az intraléziós triamcinolon‑acetonid, a kriosebészet, a sugárkezelés, a lézerterápia, az interferon, az 5‑FU és a sebészeti kimetszés.

Kezelés
A hipertrófiás hegek 1 hónapos időközönként 5‑10 intraléziós szteroid injekcióval javulhatnak.
#Triamcinolone intralesional injection

A hegesedéssel járó bőrpír esetén lézeres kezelést lehet kipróbálni, de a triamcinilon injekciók a heg elsimításával is javíthatják a bőrpírt.
#Dye laser (e.g. V-beam)
☆ AI Dermatology — Free Service
A 2022-es németországi Stiftung Warentest eredményei szerint a fogyasztók elégedettsége a ModelDermmel csak valamivel volt alacsonyabb, mint a fizetős távorvoslási konzultációkkal.
  • Egy posztoperatív keloid a csuklón, amelyet triamcinolon intraléziós injekcióval kezeltek. A bal oldali besüllyedt erythema terület a kezelt terület.
  • Lineáris keloidok. Amikor a törzs felső elülső részén fordulnak elő, gyakran lineáris formában jelennek meg.
  • A mellkas között hipergyulladásos keloid jelenhet meg, amelyet viszketés és enyhe fájdalom kísérhet.
  • Posterior auricularis keloid
  • Endoszkópos műtét után köldökkeloidok alakulhatnak ki.
  • A mellkas elülső részén lévő keloidok gyakran vízszintes lineáris alakúak.
  • A talpon lévő keloidokon kényelmetlen lehet járni.Az intraléziós szteroid injekciókat általában többször adják be.
  • Keloid Papule; Általában a mellkason lévő folliculitis után fordul elő.
  • Noduláris keloid. A váll és a felkar területe a keloidképződés gyakori helye.
  • A keloidok általában a mellkason találhatók.
  • Fülcimpa Keloid
  • Az álla a keloidok gyakori helye, és gyakran megjelennek olyan területeken, ahol akne jelen van.
  • Keloidok általában a felkaron figyelhetők meg.
  • A mellkasi keloidok tipikus megnyilvánulása.
  • Guttate keloid gyakran folliculitis okozza.
References Keloid 29939676 
NIH
A keloidok a bőrsérülés vagy gyulladás utáni szokatlan gyógyulás következtében alakulnak ki. Genetikai és környezeti tényezők hozzájárulnak fejlődésükhöz, különösen magasabb arányban az afrikai, ázsiai és spanyol származású, sötétebb bőrű egyéneknél. A keloidok akkor keletkeznek, amikor a fibroblasztok túlzottan aktívvá válnak, és túl sok kollagént és növekedési faktorokat termelnek. Ez nagy, rendellenes kollagénkötegek kialakulásához vezet, amelyeket keloidális kollagénnek neveznek, valamint fokozott fibroblaszt-növekedéshez. Klinikailag a keloidok szilárd, gumiszerű csomókként jelennek meg a korábban sérült területeken. A normál hegekkel ellentétben a keloidok túlnyúlnak az eredeti trauma határain. A betegek fájdalmat, viszketést vagy égő érzést tapasztalhatnak. Különféle kezelések állnak rendelkezésre, többek között szteroid injekciók, krioterápia, műtét, sugárterápia és lézerterápia.
Keloids result from abnormal wound healing in response to skin trauma or inflammation. Keloid development rests on genetic and environmental factors. Higher incidences are seen in darker skinned individuals of African, Asian, and Hispanic descent. Overactive fibroblasts producing high amounts of collagen and growth factors are implicated in the pathogenesis of keloids. As a result, classic histologic findings demonstrate large, abnormal, hyalinized bundles of collagen referred to as keloidal collagen and numerous fibroblasts. Keloids present clinically as firm, rubbery nodules in an area of prior injury to the skin. In contrast to normal or hypertrophic scars, keloidal tissue extends beyond the initial site of trauma. Patients may complain of pain, itching, or burning. Multiple treatment modalities exist although none are uniformly successful. The most common treatments include intralesional or topical steroids, cryotherapy, surgical excision, radiotherapy, and laser therapy.
 Keloid treatments: an evidence-based systematic review of recent advances 36918908 
NIH
A legújabb kutatások szerint a szilikon gél vagy fólia kortikoszteroid injekciókkal kombinálva az egyik leginkább ajánlott kezdeti kezelés a keloidok esetében. További lehetőségek, például az intraléziós 5‑fluorouracil (5‑FU), a bleomicin vagy a verapamil is megfontolhatók, bár hatékonyságuk változó. A lézerterápia kortikoszteroid injekciókkal vagy helyi szteroidokkal együtt alkalmazva fokozhatja a gyógyszerek penetrációját a bőrben. A keloidok esetében a műtéti eltávolítás, majd az azonnali sugárterápia hatékonynak bizonyult. Végül a szilikon fólia és a nyomásterápia alkalmazása bizonyítottan csökkenti a keloid kiújulásának valószínűségét.
Current literature supports silicone gel or sheeting with corticosteroid injections as first-line therapy for keloids. Adjuvant intralesional 5-fluorouracil (5-FU), bleomycin, or verapamil can be considered, although mixed results have been reported with each. Laser therapy can be used in combination with intralesional corticosteroids or topical steroids with occlusion to improve drug penetration. Excision of keloids with immediate post-excision radiation therapy is an effective option for recalcitrant lesions. Finally, silicone sheeting and pressure therapy have evidence for reducing keloid recurrence.
 Keloids: a review of therapeutic management 32905614 
NIH
Jelenleg nincs olyan, mindenki számára megfelelő kezelés, amely garantálja a keloidok alacsony kiújulási arányát. Azonban a növekvő lehetőségek, mint például a lézerek szteroidokkal való együttes alkalmazása vagy az 5-fluorouracil szteroidokkal kombinálása, ígéretesnek bizonyulnak. A jövőbeli kutatások arra összpontosíthatnak, hogy az új kezelések, például az autológ zsírbeültetés vagy az őssejt‑alapú terápiák, mennyire hatékonyak a keloidok kezelésében.
There continues to be no gold standard of treatment that provides a consistently low recurrence rate; however the increasing number of available treatments and synergistic combinations of these treatments (i.e., laser-based devices in combination with intralesional steroids, or 5-fluorouracil in combination with steroid therapy) is showing favorable results. Future studies could target the efficacy of novel treatment modalities (i.e., autologous fat grafting or stem cell-based therapies) for keloid management.
 Scar Revision 31194458 
NIH
A hegek a bőrsérülés utáni gyógyulási folyamat gyakori részét képezik. Ideális esetben a hegek laposak, vékonyak és a bőrszínnek megfelelőek. Számos tényező vezethet rossz sebgyógyuláshoz, például fertőzés, csökkent véráramlás, iszkémia és trauma. A vastag, a környező bőrnél sötétebb vagy túlzottan zsugorodó hegek jelentős problémákat okozhatnak mind a fizikai, mind az érzelmi egészség terén.
Scars are a natural and normal part of healing following an injury to the integumentary system. Ideally, scars should be flat, narrow, and color-matched. Several factors can contribute to poor wound healing. These include but are not limited to infection, poor blood flow, ischemia, and trauma. Proliferative, hyperpigmented, or contracted scars can cause serious problems with both function and emotional well-being.