Keloid
https://en.wikipedia.org/wiki/Keloid
☆ A 2022-es németországi Stiftung Warentest eredményei szerint a fogyasztók elégedettsége a ModelDermmel csak valamivel volt alacsonyabb, mint a fizetős távorvoslási konzultációkkal. relevance score : -100.0%
References
Keloid 29939676 NIH
A keloidok a bőrsérülés vagy gyulladás utáni szokatlan gyógyulás következtében alakulnak ki. Genetikai és környezeti tényezők hozzájárulnak fejlődésükhöz, magasabb arányban az afrikai, ázsiai és spanyol származású, sötétebb bőrű egyedeknél. A keloidok akkor fordulnak elő, amikor a fibroblasztok túlzottan aktívvá válnak, és túlzott kollagént és növekedési faktorokat termelnek. Ez nagy, rendellenes kollagénkötegek kialakulásához vezet, amelyeket keloidális kollagénnek neveznek, valamint a fibroblasztok növekedését. Klinikailag a keloidok szilárd, gumiszerű csomókként jelennek meg a korábban sérült területeken. A normál hegekkel ellentétben a keloidok túlnyúlnak az eredeti trauma helyén. A betegek fájdalmat, viszketést vagy égést tapasztalhatnak. Különféle kezelések állnak rendelkezésre, beleértve a szteroid injekciókat, a krioterápiát, a műtétet, a sugárterápiát és a lézerterápiát.
Keloids result from abnormal wound healing in response to skin trauma or inflammation. Keloid development rests on genetic and environmental factors. Higher incidences are seen in darker skinned individuals of African, Asian, and Hispanic descent. Overactive fibroblasts producing high amounts of collagen and growth factors are implicated in the pathogenesis of keloids. As a result, classic histologic findings demonstrate large, abnormal, hyalinized bundles of collagen referred to as keloidal collagen and numerous fibroblasts. Keloids present clinically as firm, rubbery nodules in an area of prior injury to the skin. In contrast to normal or hypertrophic scars, keloidal tissue extends beyond the initial site of trauma. Patients may complain of pain, itching, or burning. Multiple treatment modalities exist although none are uniformly successful. The most common treatments include intralesional or topical steroids, cryotherapy, surgical excision, radiotherapy, and laser therapy.
Keloid treatments: an evidence-based systematic review of recent advances 36918908 NIH
A jelenlegi kutatások azt sugallják, hogy a szilikon gél vagy fólia a kortikoszteroid injekciókkal együtt a keloidok kezdeti kezelésének előnyben részesített kezelése. További kezelések, például az intraléziós 5-fluorouracil (5-FU) , a bleomicin vagy a verapamil szintén megfontolhatóak, bár ezek hatékonysága változó. A lézerterápia kortikoszteroid injekciókkal vagy lokális szteroidokkal kombinálva elzáródás alatt fokozhatja a gyógyszerek penetrációját. A kelletlen keloidok esetében a műtéti eltávolítás, majd az azonnali sugárterápia hatékonynak bizonyult. Végül a szilikon fólia és a nyomásterápia alkalmazása bizonyítottan csökkenti a keloid kiújulásának valószínűségét.
Current literature supports silicone gel or sheeting with corticosteroid injections as first-line therapy for keloids. Adjuvant intralesional 5-fluorouracil (5-FU), bleomycin, or verapamil can be considered, although mixed results have been reported with each. Laser therapy can be used in combination with intralesional corticosteroids or topical steroids with occlusion to improve drug penetration. Excision of keloids with immediate post-excision radiation therapy is an effective option for recalcitrant lesions. Finally, silicone sheeting and pressure therapy have evidence for reducing keloid recurrence.
Keloids: a review of therapeutic management 32905614 NIH
Jelenleg nincs olyan, mindenki számára megfelelő kezelés, amely garantálja a keloidok következetesen alacsony kiújulásának arányát. Azonban a növekvő lehetőségek, mint például a lézerek szteroidok mellett történő alkalmazása vagy az 5-fluorouracil kombinálása szteroidokkal, ígéretesnek bizonyulnak. A jövőbeli kutatások arra összpontosíthatnak, hogy az új kezelések, például az autológ zsírbeültetés vagy az őssejt-alapú terápiák mennyire működnek a keloidok kezelésében.
There continues to be no gold standard of treatment that provides a consistently low recurrence rate; however the increasing number of available treatments and synergistic combinations of these treatments (i.e., laser-based devices in combination with intralesional steroids, or 5-fluorouracil in combination with steroid therapy) is showing favorable results. Future studies could target the efficacy of novel treatment modalities (i.e., autologous fat grafting or stem cell-based therapies) for keloid management.
Scar Revision 31194458 NIH
A hegek a bőrsérülések utáni gyógyulási folyamat gyakori részét képezik. Ideális esetben a hegeknek laposnak, vékonynak és a bőrszínnek megfelelőnek kell lenniük. Számos tényező vezethet rossz sebgyógyuláshoz, például fertőzés, csökkent véráramlás, ischaemia és trauma. A vastag, a környező bőrnél sötétebb vagy túlzottan zsugorodó hegek jelentős problémákat okozhatnak mind a fizikai működésben, mind az érzelmi egészségben.
Scars are a natural and normal part of healing following an injury to the integumentary system. Ideally, scars should be flat, narrow, and color-matched. Several factors can contribute to poor wound healing. These include but are not limited to infection, poor blood flow, ischemia, and trauma. Proliferative, hyperpigmented, or contracted scars can cause serious problems with both function and emotional well-being.
A keloid hegek gyakrabban láthatók afrikai, ázsiai vagy spanyol származású embereknél. A 10 és 30 év közöttiek hajlamosabbak a keloid kialakulására, mint az időseknél.
Bár általában a sérülés helyén jelentkeznek, a keloid spontán is előfordulhat. Előfordulhatnak a piercing helyén, sőt olyan egyszerű dolgokból is, mint egy pattanás vagy karcolás. Előfordulhatnak súlyos pattanásos vagy bárányhimlős hegesedés, sebfertőzés, egy adott terület ismételt traumája, sebzárás során fellépő túlzott bőrfeszülés vagy egy sebben lévő idegen test következtében.
A műtét után keloid hegek alakulhatnak ki. Egyes helyeken gyakrabban fordulnak elő, például a mellkas központi részén (szternotómiából), a háton és a vállakon (általában pattanások következtében), valamint a fülcimákon (füllyukasztásból). Testpiercingen is előfordulhatnak. A leggyakoribb foltok a fülcimpa, a karok, a kismedencei régió és a gallércsont felett.
A rendelkezésre álló kezelések közé tartozik a nyomásterápia, a szilikon gél bevonat, az intraléziós triamcinolon-acetonid, a kriosebészet, a sugárzás, a lézerterápia, az interferon, az 5-FU és a sebészeti kimetszés.
○ Kezelés
A hipertrófiás hegek 1 hónapos időközönként 5-10 intraléziós szteroid injekcióval javulhatnak.
#Triamcinolone intralesional injection
A hegesedéssel járó bőrpír esetén lézeres kezelést lehet kipróbálni, de a triamcinilon injekciók a heg elsimításával is javíthatják a bőrpírt.
#Dye laser (e.g. V-beam)