Több információ ― Magyar

A Urticarial vasculitis egy ritka állapot, amelyet hosszan tartó vagy visszatérő csalánkiütéses epizódok jellemeznek. Bár a bőrtünetei a krónikus csalánkiütésekre hasonlíthatnak, egyedülállóak, mivel a csalánkiütés legalább 24 órán át megmarad, és sötét foltokat okozhat, miután elhalványul. Bár gyakran ismeretlen eredetű, néha bizonyos gyógyszerek, fertőzések, autoimmun betegségek, vérbetegségek vagy rákos megbetegedések válthatják ki. Egyes tanulmányok még a COVID-19-hez és a H1N1-influenzához is kapcsolták. A test más részeit is érintheti, például az izmokat, a veséket, a tüdőt, a gyomrot és a szemet. Bár egy bizonyos típusú szövetvizsgálat megerősítheti a diagnózist, ez nem mindig szükséges. A kezelés enyhébb esetekben általában antibiotikumokkal, dapsonnal, kolhicinnel vagy hidroxiklorokinnal kezdődik. Súlyosabb esetekben olyan gyógyszerekre lehet szükség, amelyek elnyomják az immunrendszert, például metotrexátra vagy kortikoszteroidokra. A közelmúltban a biológiai terápiák (rituximab, omalizumab, interleukin-1 inhibitors) ígéretesnek bizonyultak nehéz esetekre.
Urticarial vasculitis is a rare clinicopathologic entity that is characterized by chronic or recurrent episodes of urticarial lesions. Skin findings of this disease can be difficult to distinguish visually from those of chronic idiopathic urticaria but are unique in that individual lesions persist for ≥24 hours and can leave behind dusky hyperpigmentation. This disease is most often idiopathic but has been linked to certain drugs, infections, autoimmune connective disease, myelodysplastic disorders, and malignancies. More recently, some authors have reported associations between urticarial vasculitis and COVID-19, as well as influenza A/H1N1 infection. Urticarial vasculitis can extend systemically as well, most often affecting the musculoskeletal, renal, pulmonary, gastrointestinal, and ocular systems. Features of leukocytoclastic vasculitis seen on histopathologic examination are diagnostic of this disease, but not always seen. In practice, antibiotics, dapsone, colchicine, and hydroxychloroquine are popular first-line therapies, especially for mild cutaneous disease. In more severe cases, immunosuppressives, including methotrexate, mycophenolate mofetil, azathioprine, and cyclosporine, as well as corticosteroids, may be necessary for control. More recently, select biologic therapies, including rituximab, omalizumab, and interleukin-1 inhibitors have shown promise for the treatment of recalcitrant or refractory cases.

Egy 35 éves férfi 15 napja élénkvörös, fájdalmas kiütésekkel jelentkezett a combján és a lábszárán, valamint ízületi fájdalmakkal. Egy hétig húgyúti fertőzése volt a kiütések megjelenése előtt. Bőrén néhány gyengéd, gyűrű alakú, részben kifehéríthető, vörös folt volt látható a combján és a lábszárán mindkét oldalán. Egy hétig orálisan prednizolont (40 mg/nap) kapott egy nem álmosító antihisztaminnal (fexofenadin) együtt. Egy héten belül az összes kiütés teljesen eltűnt. A következő 6 hónapos rendszeres ellenőrzés során nem volt több kiütés.
A 35-year-old man came in with a 15-day history of bright red, painful rashes on both thighs and legs, along with joint pain. He had a urinary tract infection for a week before the rash appeared. His skin showed several tender, ring-shaped, partially blanchable, red plaques on both sides of his thighs and legs. He was given oral prednisolone (40mg/day) for a week along with a non-drowsy antihistamine (fexofenadine). Within a week, all the rashes disappeared completely. There were no more rashes during the next 6 months of regular check-ups.